Teréz, vagy a test emlékezete
„Anyám már akkor tudta, amikor behúztam magam után a kaput. A kutya nyüszítéséből hallotta, vagy a nehéz lépteimben és a cipőm egyenetlen kopogásában ismerte fel. Mindig tudta, gyerekkorom óta, előtte a nagyanyám is, és korábban a dédi. Anyám volt az utolsó az anyák sorában. Ölükbe eresztették a stoppolt zoknit, letették a hámozókést, úgy füleltek, félrehajtott fejjel, aztán aprót bólintottak, csak úgy, maguknak.”
Teréz az idősgondozóként dolgozó egyedülálló anya, a falusi idillben élő kisgyerekes orvosnő és az egyetemi város magányos patológusa. Ő az, aki elhagyta az országot, ahol mindent jól ismert, hogy idegenek között keresse a szabadság és a felejtés lehetőségét. Három nyelven gondolkodik és hallgatja el a gyerekkor emlékeit. Teréz története töredékes és mégis univerzális elbeszélése egy trauma utóéletének.
(Prae Kiadó, 2019)
A regényről megjelent kritikák
Ex Libris, Szendi Nóra, Élet és Irodalom, 2020. március
Teréz, vagy a test emlékezete, Márton Rozália, Ekultura, 2020. február
Patrimoine de la douleur, Ildió Józan, Le Grand Continent, 2020. január
Az emlékezet teste(i), Kustos Júlia, Műút, 2020. február
Teréziánum, Vásári Melinda, Élet és Irodalom, 2020. január
A pohár görbületén túl, Veréb Árnika, Kulter, 2019. december
Hallgatni anyanyelven, Népszava, 2019. november
Egy trauma utóéletének elbeszélései, Nagy Koppány Zsolt, Magyar Nemzet, 2019. november
Folyóiratokban publikált részletek
Interjú
Egyre több otthon, Jónás Ágnes interjúja a Kortárs online-on